A huszonegyedik század végére a jómódúak számára elérhetővé válhat az öregedést visszafordító technológia, ami lehetővé teheti, hogy a vezetők gyakrabban lépjenek túl a rövid távú érdekeiken, a korszak bolsevikjainak azonban ez is kevés lesz – fest árulkodó képet egy progresszív sci-fi.
A sci-fi műfajról pontosan tudjuk, hogy sosem a jövőről szól, hanem a jelen politikai és kulturális áramlatainak extravagáns lenyomata. Laurie Penny a brit baloldal ünnepelt publicistája, a The Guardian és a New Statesman állandó szerzője, és 2016 óta immár tudományos-fantasztikus író. Első regénye, a rövid, ám velős Everything Belongs to the Future (minden összefügg a jövővel) azért érdekes olvasmány, mert segít megérteni a világ elitegyetemein villódzó neomarxizmus viszonyát a jövőhöz – s megválaszolni, különböznének-e bármiben elődeiktől a holnap kommunistái.
Fotó: Brain Bar
2089-ben járunk, a helyszín az Oxfordi Egyetem. A klímaváltozás – legalábbis a bolygó kevésbé szerencsés szegleteivel összehasonlítva – jórészt megkímélte a Brit-szigetet, az intézmények ott még a ma ismert formájukban virágzanak. A konzervatívok nyolcvan éve megszakítás nélkül vezetik Nagy-Britanniát, s közben a társadalom egy és maradék kilencvenkilenc százaléka közötti szakadék persze folyamatosan nőtt. Történt azonban egy világrengető változás – valamikor a század közepén a kiemelkedően jómódúaknak végre elérhetővé vált az „örök fiatalság széruma”, az élettartamot radikálisan meghosszabbító technológia. „Ha van pénzed, most már megveheted az időt.” A világ legpatinásabb – s egyben egyik legbaloldalibb – egyetemén működő titkos anarchista csoportnak, könyvünk főszereplőinek mindezzel alapvető problémái vannak, hiszen a sorsfordító kék kapszulával az uralkodó osztály már nem csupán életminőségben, de a rendelkezésére álló időben is elszakad a közösség többi részétől. Eleinte azzal próbálkoznak, hogy – egyfajta Robin Hoodként – a gazdagok társasági eseményein minél több kapszulát raboljanak el, majd osszanak szét a szegények között. Ám váratlanul csatlakozik hozzájuk a technológiát kifejlesztő tudós, a kilencvennyolc esztendős, ám mélységes lelkifurdalásával egy tinédzser testében élő Daisy.
Sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a 21. század piaci valóságával? Megszületik a Summa oeconomiae, amelyben filozófia, teológia, gazdaság és gyakorlati tapasztalatok találkoznak.
Feltehetően ezt szerette volna megakadályozni a baloldali polgármester.
p
0
0
1
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Karvaly
2021. augusztus 15. 10:58
Érdekes felvetés.
Az biztos, hogy az öregedés egy génekben tárolt művelet, ezért valamilyen szinten lehetséges lassítani vagy akár megállítani is egy ideig. A gének működésének a megismerésére óriási pénzeket költenek, így valószínűleg el fognak jutni egy olyan szintre, amikor már értik ezeket a folyamatokat, és képesek befolyásolni is. Az is valószínű, hogy először csak milliárdosok részére lesz elérhető egy ilyen kúra, aztán szép fokozatosan egyre több ember számára lesz elérhető.
Az is biztos, hogy egy ilyen beavatkozás óriási vitákat fog felvetni - vallási oldalról (szabad-e Istent játszani, ennyire durván beavatkozni a teremtés folyamatába), szociológiai oldalról (hogy fog változni az ilyen emberek hozzáállása az élethez, megmaradnak-e a korábbi motivációk, mi lesz a demográfiával), és amiről a könyv is szól, marxista oldalról (újabb óriási különbség az elnyomó és elnyomott osztályok között)